|
A zene megmutatja magát. Csak tegyük félre az agyunkat... mert a szívünkön jön be, de csak akkor, ha az nyitott. Márpedig csak akkor nyitott, ha az elme oly csendes, akár a kristálytiszta tenger...
És akkor egy áhítattal teli imádság veszi
kezdetét. Érzékszerveink átadják magukat egy mély belső mosolynak. Határaink
eltűnnek, s mi szinte megszűnünk létezni. Egy csatornává válunk, így a Forrás
hangjai vezetik ujjainkat.
Ez a határtalan Egységérzet számomra.
(A.É.)
|
